HOGYAN ALAKULT KI MAGYARORSZÁG CÍMERE?

Hazánk egyik legfontosabb állami jelvénye a magyar címer, amelynek elemei több száz éves történelmi múltra tekinthetnek vissza. „Magyar ereklyék és jelképek” című sorozatunk első részében Bertényi Iván történész, a magyar heraldika elismert szaktekintélye mutatja be Magyarország jelenlegi címerének jelképeit, majd szót ejtünk a történelem egyes korszakainak címereiről is.

„Hegyes talpú, hasított pajzs. Első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott. Második, vörös mezejében zöld hármas halomnak arany koronás kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt. A pajzson a magyar Szent Korona nyugszik.”

 

Így határozza meg a magyar címert az Alkotmány módosításáról szóló 1990 évi XLIV. törvény, amelyben a korábbi kiscímert fogadták el a Magyar Köztársaság egyik állami jelvényének.

A vörössel és ezüsttel hétszer vágott pajzsmező először Imre 1202-es oklevelének arany függőpecsétjén szerepel – mondta el az MNO-nak Bertényi Iván történész. Mint kifejtette, a 13. század második felétől ez volt az Árpád-ház családi címere, az Árpád-kor vége felé azonban egyre inkább háttérbe szorult, s inkább a királyi családhoz tartozó, de nem uralkodó hercegek használták. Amikor trónra lépett egy-egy herceg, ezt a címert felcserélte a kettős kereszttel. A heraldika jellegzetes fejlődési iránya, hogy az ország egyes területeit a címer próbálja jelképzeni, így az egyes ábrázolásokat egy-egy helyhez kötni. 1502-ben Kassa városnak 4. címeres levelében a négy ezüst sávot úgy fogják föl, hogy Magyarország négy legnevezetesebb folyója: a Duna, a Tisza, a Dráva és a Száva. Ez az értelmezés Werbőczy István Hármaskönyvébe – amely a nemesség „bibliája” volt – bekerült, s ennek nyomán általánosan elterjedt.

A kettős kereszt a legrégebbi jelkép, hazánk címertörténetében több mint 800 éve szerepel. A királyi hatalom jelképe általában a Nyugat-Európában is használt egyszerű kereszt volt, a kettős kereszt Bizáncból terjedt el. A keresztnek, amely Jézus Krisztus kínszenvedésének eszköze, több ábrázolását is ismerték a középkorban. A görög kereszt egyforma hosszúságú és szélességű, a latin függőlegesen hosszabb, vízszintesen rövidebb. A bizánci művészetben úgy ábrázolják Jézus keresztre feszítését, hogy a feje fölött egy tábla látható „INRI” felirattal. ( „Iesus Nazarenvs Rex Ivdaeorvm” vagyis „Názáreti Jézus, a zsidók királya”.) Ezt később meghosszabbították, és így alakult ki a kettős kereszt. Volt olyan ábrázolás is, hogy a lába alá is tettek tartót, ez a hármas kereszt. A kettős kereszt jelkép hivatalos helyen először III. Béla pénzein szerepel, aki Bizáncban nevelkedett, így feltehetően onnan hozta magával. Címerként, folyamatosan használva csupán a 13. századtól terjedt el.

A hármas halom feltehetően annak köszönheti létét, hogy a magyar heraldika szerette alátámasztani a lebegő címeralakokat, és hogy ne lebegjen a kettős kereszt, alátettek egy földet, vagy halmot. Egyes középkori ábrázolásokon egyszerű talapzat szerepel, amelyre ráírták, hogy „terra”, ami latinul „föld”-et jelent. Később, valószínűleg szépérzéküknek eleget téve, elkezdték cifrázni, s így alakult ki a hármashalom. A 18. században – gyaníthatóan a négy sáv négy folyóval való azonosításának mintájára – az ország három nagy hegyével, a Tátrával, a Mátrával és a Fátrával azonosították. A kettős kereszt talapzatán nyugvó korona a királyság jelképe.

A magyar államcímer fogalma a 14. század végére-15. század elejére alakult ki. Külföldi források már a 13. század végétől említik „Magyarország címerét”, hazánkban Nagy Lajos édesanyja, Erzsébet királyné említi 1380-ban készült végrendeletében: egy ereklyetartó ládikót hagy fiára, amelynek „egyik oldalán sas, a másikon Magyarországnak a címere van”.

Oroszlánok és liliomok

Imre 1202 évi, illetve II. András 1220-as években használt pecsétjén a vörös-ezüst sávokban több lépő oroszlánt is ábrázoltak. Az oroszlánok szimbolikájának megfejtése szinte lehetetlen. Egyes feltételezések szerint a hét illetve több oroszlán a hét magyar törzs, és a hozzájuk csatlakozott néhány kabar törzs feletti királyi hatalmat jelképezi, ám erre az elméletre nincs bizonyíték. Több európai államhoz hasonlóan a korai Magyarországon is uralmi jelvény lehetett az oroszlán, de miután a sávozott mező mellett a kettős keresztet is használni kezdték – amely a keresztény királyi hatalmat jelképezte – feleslegesség vált.

Az Anjou-ház uralkodói hasított (függőlegesen kettéosztott) pajzsot használtak címerként, amelynek egyik mezején az Árpád-ház vörös-ezüst sávjai, míg a másikban kék mezőben a családi Anjou-címer, vagyis arany liliomok szerepelnek – mondta el az MNO-nak Bertényi Iván.

További magyar címerek

A Kossuth címer annyiban különbözik a jelenleg használt címertől, hogy tetején nem szerepel a Szent Korona, a pajzs alakja pedig tetején és oldalán enyhén befelé ívelt, sajátosan magyarnak tekintett pajzsforma. A történelem folyamán a Kossuth-címert többször is használták: 1918-ban, 1946-tól, és egy rövid ideig az 1956-os forradalom alatt. A jelenlegi címert az 1867-es kiegyezést követően nevezték kiscímernek. A 19. század végén alakult ki a középcímer, amelynek szívpajzsában a kiscímer szerepelt, körülötte pedig a társországok – sorban: Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Erdély, Bosznia, Fiume – címerei. Ennek egy 1915-ös változatát használták 1938-tól, a visszacsatolásoktól kezdődően.

1949-től szovjet mintára bevezették a Rákosi-címert, amelyen búzakoszorúval körbefont kék mezőben búzakalász és kalapács – a parasztság és a munkásság jelképei – láthatóak. Csúcsán vörös csillag szerepelt, amelyből napsugarak világítottak le. Nemzeti jellegét csupán az alján látható piros-fehér-zöld szalag jelképzete. 1957-ben alakult ki a Kádár-címer. Ez annyiban tért el a Rákosi-címertől, hogy a kék mezőbe a búzakalász és kalapács helyett egy nemzeti színű hajlított pajzs került, a búzakoszorút pedig egyik oldalon vörös, másik oldalon nemzeti színű szalag fonta körbe. A rendszerváltást követően, 1991-ben parlamenti vita folyt arról, hogy a Kossuth-címert, vagy a kiscímert használja-e az ország. Végül az Országgyűlés többsége az utóbbi mellett döntött 1990. július 3-án.

 

 

---

PIROS-FEHÉR-ZÖLD

Piros-fehér-zöld – már a kisgyermekek is tudják, ezek a magyar nemzeti zászló színei. De miért pont ez a három szín, hogyan és mikor alakult ki a ma is használatos zászlónk? „Magyar ereklyék és jelképek” sorozatunk harmadik részében ezt járjuk körül Bertényi Iván, a magyar heraldika elismert szaktekintélye segítségével.

 

Zászlók már az ókorban is feltűnnek, használatuk megelőzi a címerekét. A középkorban a zászlókra ugyanazokat az ábrákat volt szokás helyezni, mint amelyek a pajzson szerepeltek – mondta el az MNO-nak Bertényi Iván történész.

Az árpádsáv, vagyis a vörös-ezüst sávozás Imre király 1202. évi aranybullájának a hátlapján látható először. Elképzelhető, hogy a valamikori vörössel borított pajzsnak az erősítésére szolgáló ezüst lemezeket látták így együtt vörös-ezüst sávnak a címeren. Amikor Aragóniai Konstancia, Imre király felesége Magyarországra jött, az aragón címerben függőleges aranysávok voltak, tehát lehet, hogy a vörös-ezüst vízszintes sávozás ennek ellenpárjaként alakult ki.

 

Az a szimbólum, hogy a négy ezüst sáv a négy folyót – a Dunát, a Tiszát, a Drávát és a Szávát – jelenti, csak jóval később tapadt hozzá. Egyes szakemberek szerint az összesen hét sáv a hét törzset jelképezi.

A vörös-ezüst sávozás egyértelműen az Árpád-házhoz kötődik, de azt nehéz megmondani, milyenek voltak a korabeli zászlók. Kálti Márk Képes krónikája leírja elődeink jelképeit, képein – amelyek a 14. században készültek – a 11-12. századi trónharcoknál több árpádsávozású zászló szerepel. Többnyire úgy, hogy az egyik fél, rendszerint a király, vörös zászlón ezüst kettős keresztet, a vele szemben álló herceg pedig vörös-ezüst sávokat használ. A 13. században ugyanis általánosan jellemző, hogy a királyok hercegkorukban a sávokat, majd megkoronázásuk után a kettős keresztet használják, de ezt mind csupán a pecsétektől tudjuk.

A vörös-ezüst sávok nagyjából végigvonultak a magyar történelmen. A 14. században már úgy tekintik, hogy nemcsak az Árpádok családi jelképe, hanem Magyarország címere is. Az Anjouk például címerükben egyesítik a sávokat saját családi címerükkel, az arany liliomokkal behintett kék mezővel. Az uralkodók ebben az időben hol a sávokat, hol a kettős keresztet használják, majd I. Ulászló idején kerül a kettő egyazon címerpajzsba. Mátyás viszont előszeretettel vörös-ezüst sávozott pecséteket használ.

Zászlókon ezt nehezebb követni, de vannak olyan ábrázolások, amelyeken fellelhető, II. Rákóczi Ferencnek például maradt ránk olyan zászlaja, amely vörössel és ezüsttel sávozott. Mint ismert, a nyilasoknál is ezeket a színeket használják, ám ez tévesen lett azonosítva az árpádsávokkal. Egyrészt a nyilasok melléteszik a saját jelképüket – fehér körben vagy négyzetben zöld nyilaskereszt, benne a „H” betűvel –, másrészt kilenc sávot, nem pedig az eredeti hetet használják.

A trikolór

Egyes középkori freskókon a magyar nemzeti színek, a piros-fehér-zöld – heraldikai nyelven vörös-ezüst-zöld – már szerepelnek. Mátyás korában azonban már biztosan kortárs. A középkori királyi kiváltságlevelekre akkoriban függőpecsétet tettek, vagyis az oklevél aljára selyemsodraton ráfüggesztettek egy pecsétet. Mátyás ideje alatt ezek a selyemsodradok már piros-fehér-zöld színűek.

Innentől többször is feltűnik, például 1601-ben Báthory Zsigmondnak a török szultán piros-fehér-zöld zászlót küld ajándékba. A használata eleinte amolyan „búvópatakként” érvényesül, ám a királyi koronázásoknál önállóan is feltűnik. A katonai zászlókon nem szerepel, mert azokon a Habsburg Birodalom fekete-arany színeit használják.

Mária Terézia idejében történik valami. A bajor választófejedelmet választják meg német-római császárnak, aki nem Habsburg, így a német-római birodalmi zászlókat nem lehet használni. Ezért a királynő rendelete szerint 1743-ban „magyar lábra” állítják a hadsereg jelvényeit: vörös és zöld lángnyelvekkel borított fehér zászlót használnak. Ez rövid ideig tart, mert nem sokkal később Lotharingiai Ferenc, Mária Terézia férje lesz a német-római császár, így visszatérnek a birodalmi színekhez.

A 19. század elején jelenik meg határozottabban a magyar trikolór. Egyre inkább előre tör, de ekkor még nincs Habsburg-ellenes íze. 1848-ban hozzák azt a törvényt, hogy a magyar nemzeti színek és a címer „visszahelyeztetnek” ősi jogaikba. 1849-ben, a szabadságharc bukásakor kap Habsburg-ellenes élt, mert Haynau egy rendeletében előírja, hogy azokat, akik piros-fehér-zöld színeket használnak, a legszigorúbban meg fogja büntetni. 1867-ben, a kiegyezés után mégis visszajöhet a trikolór, a három színt a magyar intézmények innentől már minden gond nélkül használhatják.

A magyar történelmi zászlósor

1. Honfoglaláskori zászló
2. Szent István király zászlaja
3. Az Árpád-házi királyok árpádsávos zászlaja
4. Az Árpád-házi királyok kettős keresztes zászlaja
5. Az Anjouk királyi zászlaja
6. Hunyadi János kormányzó zászlaja
7. Mátyás király fekete seregének zászlaja
8. Zrínyi Miklós zászlaja
9. A Nyitra vármegyei nemesi felkelők zászlaja a török időkből
10. Bocskai hajdúhadnagyának zászlaja
11. Bethlen Gábor fejedelem zászlaja
12. Thököly Imre fejedelem zászlaja
13. II. Rákóczi Ferenc fejedelem zászlaja
14. II. Rákóczi Ferenc lovasságának zászlaja
15. A baranyai huszárezred 18. századi zászlaja
16. A jász-kun huszárok zászlaja az 1770-es évekből
17. A Pest vármegyei nemesi felkelők zászlaja a napóleoni háborúk idejéből
18. 1848-as gyalogsági zászló
19. 1848-as lovassági zászló
20. A Magyar Királyi Honvédség zászlaja 1869-ből
21. A Magyar Királyi Honvédség zászlaja 1938-ból
22. A demokratikus honvédség zászlaja 1949-ből
23. Az 1956-os lyukas zászló

 

 

---

A SZENT KORONA ÉS A KORONÁZÁSI JELVÉNYEK

 

A Szent Korona a magyar államiság egyik legfőbb jelképe. Eredetének pontos története azonban máig nem ismert, a legtöbb történész szerint a 12. század végén állították össze. „Magyar ereklyék és jelképek” sorozatunk negyedik részében a Szent Koronáról és a koronázási jelvényekről szólunk.

 

A Szent Koronát többnyire I. István királyhoz kapcsolják, ám a kutatások szerint nem valószínű, hogy államalapítónk viselte. Keletkezésének pontos történetéről mintegy negyven, egymástól eltérő elmélet is született. A történészek többsége úgy véli, a koronát III. Béla (1172–1196) korában állították össze két részből: az alsó, úgynevezett görög koronából, és a felső, más néven latin koronából. A tetején levő kereszt még később, vélhetően a 16. században került rá, s egy sérülés miatt lett ferde. A korona két része az 1978 utáni vizsgálatok szerint eltérő helyen, és különböző korszakban készült.

 

Az alsó rész homlokoldalán Pantokrátor („Mindenható”) Krisztus képe látható, mellette jobbra és balra Mihály és Gábriel arkangyalok, majd György és Demeter, valamint Kozma és Damián mártírok képei helyezkednek el. A hátoldalon VII. (Dukász) Mihály bizánci császár képe szerepel, ám ez minden bizonnyal utólag került a koronára. Alatta, kissé balra és jobbra egy-egy zománckép, amelyek eredetéről szintén vitatkoznak a szakemberek. A baloldali Konstantinos Porphyrogennetosz vagy Konstantinos képe, míg a jobboldalit I. Géza király képmásának tartják.

A felső részt, vagyis a keresztpántokat együtt nevezik latin koronának. Négy széles aranypántból készült, melyet középen (a fejtetőn) egy központi lemezhez erősítettek. Ez utóbbin az Atyaisten képe látható, a pántokon pedig két-két apostol szerepel.

A 12. századtól vált a magyar királyok koronájává, Szent Korona néven először 1256-ban említették. A 14. századtól Magyarországon – más királyságoktól eltérően – nem egy korona, hanem maga a Szent Korona lett a királyi hatalom jelképe.

Története

Az Árpád-ház kihalása után 1304-ben II. Vencel Prágába vitte a koronázási jelvényeket. Halála után fia, III. Vencel 1305-ben lemondott a magyar trónhoz való jogáról, azt a koronával együtt Bajor Ottónak adta át, aki ismét Magyarországra hozta. 1307-ben Ottó Erdélybe indult, ám Kán László erdélyi vajda elfogta a Szent Koronával együtt. 1309-ben Károly Róbertet csak alkalmi koronával koronázták meg, ugyanis a Szent Korona még mindig az erdélyi vajdánál volt. Kán László csak az egyházi átok hatására adta vissza, így 1310-ben Károly Róbertet – immár minden előírást betartva – újra megkoronázták.

A 15. században az V. László és I. Ulászló közötti polgárháború idején Bécsbe került, 1463-ban Mátyás a III. Frigyessel kötött bécsújhelyi megállapodás értelmében szerezte vissza. A mohácsi csata után II. Lajos özvegye, Habsburg Mária Pozsonyba, majd Bécsbe menekítette, s végül I. Ferdinándnak adta át.

1848. december 30-án Kossuth Lajos kormányzó nyílt rendeletében bízta meg Bónis Sámuel képviselőt, hogy a koronát Budáról Debrecenbe szállítsák, ahova a kormány is költözött.

Utoljára – 1916. december 30-án – IV. Károlyt és feleségét koronázták meg Magyarországon.

A Tanácsköztársaság idején 1919-ben megszüntették a koronázási jelvények őrzésének törvényét, ezt csak 1920-ban állították vissza. A második világháború végén, 1945 márciusában az ausztriai Mattsee-ben elásták. Innen Augsburgba, majd Frankfurtba, végül 1951-ben az USA-ba került, ahol a Kentucky állambeli Fort Knox katonai támaszponton tárolták.

1978. január 5-én került újra Magyarországra, a koronázási jelvényekkel együtt. A Magyar Nemzeti Múzeumban őrizték, majd az 1999. december 21-én elfogadott törvény értelmében 2000. január 1-jén – a koronázási palást kivételével – a koronázási jelvények a Parlament kupolacsarnokába kerültek, ahol ma is láthatók.

Koronázási jelvények

A koronázási palást egyértelműen I. István és felesége, Gizella királyné rendelésére készült 1031-ben. A legenda szerint maga Gizella is részt vett a készítésében. Eredetileg miseruha volt, amelyet a királyi pár az épülő székesfehérvári Nagyboldogasszony-székesegyháznak ajándékozott. Selyemszövete bizánci eredetű, amelyet arany- és selyemfonallal hímzett képek, és latin feliratok díszítenek. Gallérját, amelyet hímzett és gyöngyökkel kivarrt életfamotívumok díszítenek, a 12. században kapta.

 

A jogar ősi, keleti eredetű hatalmi jelvény, az igazságosság és a jogszolgáltatás jelképe. A magyar jogar feje metszett hegyikristály gömb, a véset három oroszlánt ábrázol. Kora alapján lehetett Szent Istváné. A jogar foglalata a 12. században készült, erre láncokra függesztett golyókat erősítettek, amelyek a hiedelem szerint csilingelésükkel távol tartották a szellemeket. A nyele mogyorófából készült.

Az országalma szintén az uralkodói hatalmi jelképek egyike. Hasonló gömb már az ókortól szerepel a hatalmi szimbólumok között. Magyarországon először a koronázási paláston tűnik fel, ám nem igazolt, hogy tárgyi formában akkor létezett-e már. A most ismert országalma a kettős kereszttel a tetején először Imre király aranypecsétjén látható. Aranyozott ezüstből készült, oldalán egy négyszer vágott pajzs szerepel, az Árpádok és az Anjouk címerével. Emiatt elképzelhető, hogy Károly Róbert idejében készült, de az is lehetséges, hogy korábbi, s a 14. században csak a pajzs került rá.

 

 

---

A SZENT JOBB

A Szent Jobb hazánk nemzeti és egyben egyházi ereklyéje, Szent István természetesen mumifikálódott jobb keze. „Magyar ereklyék és jelképek” sorozatunk ötödik részében a Szent Jobb történetét mutatjuk be.

A történészek szerint Szent István művének beteljesítője Szent László király volt, aki nagy gondot fordított arra, hogy az államalapító királynak még teljesebb legyen az elismertsége, és ezáltal Magyarország tekintélye is növekedjen. Ezért azt kérte VII. Gergely pápától, hogy Istvánt, valamint Imre herceget és annak nevelőjét, Gellért püspököt is iktassa a katolikus egyház szentjei sorába.

Erre 1083. augusztus 20-án került sor. Erre a napra összehívta az országgyűlést Székesfehérvárra, s a megjelent rendek előtt felnyitották Szent István szarkofágját. Ekkor észlelték, hogy a jobb kar épen maradt. Kiemelték, és elválasztották a testtől. A török elől jobbnak látták menekíteni az ereklyét, így előbb Székesfehérvárra, majd Dalmáciába, Raguza városába került (ma Dubrovnik), ahol a Szent Domonkos szerzetesrend papjai őrizték.

Mária Terézia úgy gondolta, hogy országalapítónk szent ereklyéje hazánk területén legyen, ezért felszólította Raguza város tanácsát, hogy adják vissza a Szent Jobbot. A város eleinte erre nem volt hajlandó. Tengeri flottáját viszont korszerűsíteni kellett, amelyre nem volt pénze, így a királynőhöz fordult segítségért. Mária Terézia azonban csak azzal a kikötéssel segített, hogy a Szent Jobbot visszaszolgáltatják. 1771 januárjában meg is érkezett Bécsbe, majd néhány hónap múlva a budai várba került.

1944 novemberéig itt őrizték, a közeledő orosz csapatok elől azonban – a Szent Koronával és a koronázási ékszerekkel együtt – menekíteni kellett. Salzburg közelében elásták a koronával és az ékszerekkel együtt. 1945 márciusában a terület amerikai megszállási övezet lett, Washington pedig azt az utasítást adta, hogy a Szent Koronát és a koronázási ékszereket az Egyesült Államokba kell szállítani, ám a Szent Jobb sorsáról a Vatikán hivatott dönteni.

XII. Pius pápa korábban, Szent István halálának 900. évfordulóján járt Magyarországon, és látta is az ereklyét. Ezért megüzente a salzburgi érseknek, hogy ha az amerikai hadsereg kezességet vállal az ereklye Magyarországra juttatásáért, akkor ő ehhez hozzájárul. Így 1945. augusztus 19-én katonai küldöttség kíséretében visszakerült hazánkba, azóta őrzik Budapesten, a Szent István-bazilikában.

 

 

---

SZENT LÁSZLÓ HERMÁJA

 

Győrben őrzik Szent László hermáját, vagyis azt az ereklyetartót, amelyben a népszerű uralkodó koponyacsontja nyugszik. A szent király kultusza a mai napig él, Győrben évente körmenetet tartanak tiszteletére. „Magyar ereklyék és jelképek” sorozatunk hatodik részében ennek történetét járjuk körül.

 

Az ereklye Nagyváradról került Győrbe 1606-ban; Naprághy Demeter, a fejedelem kancellárja – aki később veszprémi, majd győri püspök lett – hozta magával a városba, s ma is ott őrzik a Hédervári kápolnában. Az ereklyetartó még 1406-ban egy tűzvész következtében megrongálódott, a koponyacsontnak azonban nem lett baja. A ma látható ereklyetartó Zsigmond király idejében készült el.

Szent László 1095 július 29-én halt meg, s már ekkor megindulhatott valamilyen spontán kultusz a személyével kapcsolatban. A végső lökést azonban az jelentette, amikor III. Béla szentté avattatta. Az uralkodót először Somogyvárott temették el, majd 1113 körül maradványait átszállították Nagyváradra.

Kultuszának egyik legérdekesebb nyoma, hogy a 12. század közepétől istenítéleteket tartottak a nevében. Több okleveles forrás említi, hogy Szent László fejereklyéjére tettek esküt, tehát nagy jelentőséget tulajdonítottak ennek a tárgynak. A szentté avatása után szinte robbanásszerűen elindult a kultusza, legendák születtek róla.

 

Érdekes, hogy ezt a kultuszt az uralkodók is támogatták. Anjou Lajos például koronázása után meglátogatta Szent László ereklyéit, amikor pedig egyik külhoni útján veszélyes kalandok sora után került vissza az országba, első útja Nagyváradra vitt, ahol hálát adott Szent Lászlónak, hogy élve megúszta ezeket a kalandokat.

A kultusz markáns megfogalmazása figyelhető meg egy névtelen szerző krónikájában is: 1345-ben Lackfi András székely ispán vezetésével óriási támadás indult a tatárok ellen. A székelyek hatalmas győzelmet arattak, a krónika szerint maga Szent László jelent meg, és segítette őket. Az egyik tatár harcos is arról számolt be a csata után, hogy a székelyek Szent László és Szűz Mária támogatásával tudták legyőzni őket. Zsigmond király pedig még uralkodása kezdetén kijelentette: ha eltávozna az élők sorából, akkor Szent László környezetében szeretné magát eltemettetni. Ez így is történt, 1437-ben bekövetkezett halálakor őt is Nagyváradon helyezték végső nyugalomra.

Győrben még ma is érezhető a Szent László-kultusz. A király tisztelte még az 1762-es földrengés után terjedt el, amikor a hívek hozzá folyamodtak, hogy mentse meg a várost a súlyos pusztulástól. Ez így is lett, s azóta a mai napig évente körmenetben hordozzák körül az ereklyét Győrben.

 

 

---

 

LEHEL KÜRTJE

 

A jászberényi Jász Múzeumban őrzik Lehel kürtjét, amely egyben a jász identitás egyik legfontosabb szimbóluma is. Arra azonban semmilyen bizonyíték nincs, hogy a ma látható, elefántagyarból készült csorba kürt valóban azonos lenne Lehel magyar vezér legendás jelvényével. „Magyar ereklyék és jelképek” sorozatunk hetedik részében ennek történetét járjuk körül.

 

Lehel kürtje a legenda szerint nemcsak harcra hívó hangszer volt, hanem halálos fegyver is. Egyik legszebb mondánk kötődik hozzá, amelynek legismertebb változata Kálti Márk Képes krónikájából maradt ránk:

„955-ben, I. Ottó uralkodása alatt történt, hogy a magyarok Németországot erősen feldúlták, de amikor Augsburg városához értek, ott erős ellenállásra találtak. A város melletti Lech-mezőn vívott véres csatában a németek a magyarokat megszorították, egy részüket kegyetlenül legyilkolták, másokat pedig fogságba vetettek. Azon a helyen foglyok lettek Lehel és Bulcsú kiváló kapitányok és a császár elé vezették őket. Mikor a császár kérdezte, miért olyan kegyetlenek a keresztények iránt, azt mondták: »Mi a legfőbb Isten bosszúja vagyunk, tőle küldve ostorul hozzátok. Ti akkor fogtok el bennünket és öltök meg, amikor mi megszűnünk titeket üldözni.« A császár azt mondta nekik: »Válasszatok magatoknak halált, amilyent akartok!« Lehel így felelt: »Hozzátok ide kürtömet, amelybe előbb belefúvok, aztán felelek neked.« Odavitték a kürtöt, és a császárhoz közeledve, mikor nekikészült a kürtfúvásnak, erősen homlokon vágta a császárt, kit egy csapással megölt, s azt mondta neki: »Előttem fogsz menni és szolgálni nekem a másvilágon.« Mert az a hite a szittyáknak, hogy akiket életökben megöltek, azok szolgálni tartoznak nekik a másvilágon. Haladéktalanul lefogták őket, és Regensburgban bitófán megfojtották.”

 

A monda háttere az augsburgi csatára utal. Köztudott, hogy a magyarok a 10. században előszeretettel kalandoztak elsősorban a nyugati országokba, ahonnan mindig hatalmas zsákmánnyal tértek vissza. Ekkor született az a mondás is, hogy „a magyarok nyilaitól ments meg, Uram minket!” A nyugati országok azonban egy alkalommal összefogtak, s amikor 955-ben a magyarok Augsburg városát szemelték ki, első alkalommal csatát vesztettek. A magyar vezérek zömét megölték, néhányukat – Lehel, Bulcsú, Taksony és Súr vezéreket – azonban elfogták, s I. Ottó német–római császár elé vitték. Tulajdonképpen az augsburgi esemény zárta le a kalandozások időszakát.

A mondában említett kürttel hozták később kapcsolatba a jászok által féltve őrzött, elefántagyarból készült csorba kürtöt. Arra, hogy mikor s milyen módon került a Jászságba, semmilyen írásos bizonyíték nem maradt ránk. Történetkutatók szerint feltehetőleg Kijevben készült, egy olyan műhelyben, ahol a bizánci stílusjegyeket nagyon jól ismerték.

 

Egyes feltételezések szerint a 13. században Magyarországra betelepülő jászok hozták magukkal mint hatalmi jelvényt, hiszen minden időben a jász kapitányok méltóságjelvényeként szerepelt. A jászok szimbólumaként a jász identitás, összetartozás egyik sajátos kifejezője volt. A kezdeti időszakban jászok kürtjeként említik, s csak a későbbiekben, a 16. századtól kapcsolják hozzá a mondában szereplő kürtöt. Valaki felfedezhette, hogy a jászok őriznek egy csorba kürtöt, s ez talán az egykori legendás Lehel vezér kürtje lehetett. Bizonyíték azonban ugyanúgy nincs erre, mint az ellenkezőjére. Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Lehel a 10. században élt magyar vezér volt, a jászok viszont ekkor még valahol Ázsiában éltek. Így nehéz igazán kapcsolatba hozni Lehel magyar vezért az észak-iráni eredetű jászokkal.

A Jászságban több helyi legenda él a kürtről. Az egyik úgy szól, hogy a tatárjárás idején Jászfényszaru határában rejtették el a kürtöt, és később szántás közben egy eke forgatta ki a földből, ekkor csorbult meg. Egy másik helyi monda szerint nem Jászfényszaruban, hanem Jászárokszálláson, egy patak medrében rejtették el, és ott is találták meg. Innen a neve: Szarvágy-patak.

A kürt egyébként nem dallam-, hanem jelzőkürt. Sokáig tartotta magát az a helyi hiedelem, hogy kizárólag Lehel vezér volt képes megszólaltatni. 1898-ban azonban Káldy Gyula, az Operaház akkori igazgatója Beck Péter kürtössel elment Jászberénybe, s megszólaltatták a kürtöt. Ezt a dallamot le is kottázták. A kürt hangjának első rádiófelvétele 1953-ban történt, amikor a Falurádió riportere Dévaványáról Jászberénybe vitte Kádár Ferenc kürtkészítő népművészt, hogy szólaltassa meg a híres kürtöt. Ezt a dallamot őrzi ma is a rádió hangarchívuma, s az internetről is letölthető.

 

 

---

Hogyan teremtsünk kapcsolatot külföldön élő magyarokkal?

Minden magyar honfitársunknak érdemes tudni arról, hogy vannak az Interneten olyan oldalak, melyek kifejezetten azért jöttek létre, hogy a világ különböző pontjain élő magyarok ezeken keresztül megtalálják, megismerjék és segítsék egymást!

Soha nem volt még ennél nagyszerűbb lehetőségünk arra, hogy a külföldön élő magyarokkal ilyen könnyedén és hatékonyan kommunikáljunk!

http://www.skyex.com/hvm

Tom Kürti, Floridában élő honfitársunk kollégáival közösen kitalálta és megalkotta a "Hun vannak a magyarok" címet viselő web oldalt, azzal a céllal, hogy összehozza a nagyvilágban szétszóródott magyarokat. Több ezer külföldön és itthon élő magyar adatait tartalmazza az adatbázis, melyből megtudhatjuk a regisztráltak nevét, foglalkozását, email címét, sőt - amennyiben létezik ilyen - honlap címét is. A listában szereplő magyarok maguk kérték felvételüket a nyilvános adatbázisba, így valószínűleg nyitottak az e-mail általi kapcsolatfelvételre.

http://www.hix.com HIX

(Hollosi Information eXchange) - ezt a hárombetűs rövidítést szinte minden Internet felhasználó ismeri Magyarországon, és sok tízezren szerte a világban. A HIX egy elektronikus levelezési rendszer, melynek segítségével több ezren jutnak naponta friss, hasznos információkhoz, vitákat folytatnak, ismerősöket, barátokat keresnek és találnak, választ kapnak kérdéseikre, vicceket olvashatnak az elektronikus világhálózaton keresztül A HIX szolgáltatások és újságok magyar nyelvűek, hiszen a rendszer megalkotójának, Hollósi Józsefnek eredeti célja éppen az volt, hogy a külföldön élő magyarok között kapcsolatot teremtsen. Mára a HIX vitathatatlanul a magyar internet legnépszerűbb kommunikációs szolgáltatása. A HIX ingyenesen megrendelhető újságait becslések szerint ma már több, mint 20.000 ember olvassa mintegy 50 országból, a legtöbben Magyarországról és az Egyesült Államokból.(időközben a HIX-et bevásárolta a Fotexnet - amely biztosítja a HIX listák jól kereshető archívumát)

http://www.kisokos.com

Ernest Gavrilette, New York-ban élő magyar fiatalember egyedül hozta létre a Kisokos USA néven futó honlapját, egyre gazdagodó tartalommal. Ennek az összetett munkának egy részeként azon fáradozik, hogy egy fedél alá hozza a világ magyar internetezőit. A "Vendégoldalak" rovatban gyűjti a magyar nyelvű honlap-címeket, ezáltal népszerűsítve a magyar webmesterek munkáit. Már ma többszáz cím szerepel a folyamatosan bővülő adatbázisban.

http://www.mvsz.hu

Ebből az összeállításból nem maradhat ki a Magyarok Világszövetségének honlapja, melyet eredetileg a Hungary Network szerverén találtam. A "Köszöntő" címet viselő bemutatkozó fejezetből megtudhatjuk, hogy "az MVSZ 1938-ban alakult pártoktól és kormánytól független társadalmi szervezet, amely tagszervezetei és tagjai révén a világ 52 országában működik. Az MVSZ alapvető célja és feladata a magyarság érdekvédelme, a nemzeti tudat, a magyar nyelv és kultúra ápolása, valamint az anyaországi, az elszakított nemzetrészek és a szórványban élő magyarok közötti kapcsolatok fejlesztése." A honlapról közelebbről is megismerhetjük a szervezet tevékenységét, a tisztségviselők nevét, aktuális és múltbeli rendezvényeit. Pontos információt kapunk a szerveződő világkongresszusról, és egyéb szakmai, ifjúsági, kulturális, stb. találkozókról. Cikkeket olvashatunk többek között a kárpátaljai iskolák problémáiról, a Duna TV-ről, vagy a londoni magyar gálaestről. A kapcsolatfelvétel ezúton nem olyan egyszerű, hiszen a honlapon csak hosszas barangolás után találtam egy email címet, amin történetesen az "Énekmondók, igricek és kobzosok világtalálkozójá"-nak szervezőjét érhetjük el. A szervezet virtuális bemutatkozásának külön erénye (ami sajnos a magyar Interneten nem mindig természetes jelenség), hogy sok időszerű friss információt is nyújt pl. egyetemi-főiskolás diáktáborról, hagyományőrző emléktúráról, amiért külön is érdemes fellapozni a "Magyar Figyelő" fejezetet. A közleményeket és körleveleket irodalmi rovat és régiónkénti hírek színesítik. Az MVSZ honlapja tehát az említett Internet kikötőkkel ellentétben nem a közvetlen kommunikációt segítő címgyűjteményt tartalmaz, hiszen ezen oldalak rendeltetése is merőben más. Ennek ellenére a fent bemutatott web-helyekkel együtt ajánlani tudom mindenkinek, aki érdeklődik a külföldön élő magyarok iránt, és praktikusan a Világhálót szeretné felhasználni a hatékony információszerzésre.

http://www.familytree.hu

A legnagyobb kelet-európai családfakutató vállalkozás honlapja.

http://www.bogardi.com/gen

Radix családfakutató oldalai - fantasztikus információ forrás mindenkinek, aki magyar gyökereket keres.